Hamvazószerdával kezdődik el a nagyböjti időszak szent negyven napja. Jézus Krisztus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk, és készülünk fel annak a titoknak az átélésére, amikor a kereszten végbe vitte az emberiség megváltásának szent művét.
A hamut az előző évi virágvasárnapi barkaágak elégetéséből nyerjük. Ennek megáldása a szentmisében történik meg, majd az evangélium után következik a hamvazás: amikor a megáldott hamut a keresztény ember fejére szórjuk, vagy keresztet rajzolunk vele a homlokára, a következő szavak kíséretében:
„Emlékezz, ember: porból lettél, és porrá leszel.”
A hamvazás a bűnbánat jeleként történik, és a nagyböjt is erről szól: bűnbánatot tartva, hálával felkészülni a megváltás titkára, hogy Krisztus megszabadított minket az örök kárhozattól.
Amikor valaki meghallja a böjt szót, elsősorban az étkezésre, a húsról való lemondásra gondol. Valójában azonban egy belső átértékelést és a bűnöktől való megtisztulást is jelent. Krisztus tanításait szem előtt tartva élni, és minél kevesebb bűnt elkövetni.
Ez a hétköznapokban azt is jelentheti például, hogy kevesebb televíziót nézünk, vagy ritkábban használjuk a mobiltelefonunkat. A lényege a lemondás, amely abban a hálában történik, amelyet Krisztus áldozata iránt érzünk.
Ahogyan az adventi, úgy a húsvéti előkészületi időszakban is többen mennek szentmisére, mert az emberek jobban átérzik annak a lelki felkészülésnek értékét, amely ezeket a fontos vallási ünnepeket megelőzi és felkészülést biztosít. A lelki elmélyülésre lehetőséget adnak a szentmisék és a keresztútjárások is, ahol megélhetjük a lelki megtisztulás és elmélyülés érzését.
Aki nem tud hamvazószerdán templomba menni, az a nagyböjti első vasárnapi szentmiséin részesülhet hamvazásban.